A 90-es Coax, és az intemeshing rotoros K-Max fejlesztése mellett ujjgyakorlatnak készítettem egy egyszerû elektromos tandem helikoptert. Az ötlet onnan jött, hogy egy 90-es raptor javításához véletlenül duplán rendeltem farokkihajtás fogaskerekeket. Szép fehérek, jól kapaszkodtak egymáshoz :-) Aki ismeri a pályafutásom, tudja, hogy legelõször egy tandem (jobb klikk -> cél mentése másként) helivel kezdtem a helikopter építést, kisebb, nagyobb sikerrel. Annak a helikopternek az irányítása, vezérlése, annak idején teljesen mechanikus mixes volt, így köszönõ viszonyban sem volt a pontos irányítással. Azért lebegni, mocorogni lehetett vele. Késõbbiekben szétszedtem, a fõbb alkatrészeket eltettem, késõbb újra megépítem, egy részét pedig felhasználtam a Coax2002 építéséhez. Nos, azóta sokat fejlõdött minden, így az intermeshing rotoros gép építésébe is belekezdtem és a géphez rendeltem egy tandem vezérlõ elektronikát.

Így megvoltak a fogaskerekek és az elektronika, már semmi nem gátolt abban, hogy megtervezzem, és kivitelezzem az új tandem gépem ami ramo Turtle nevet kapta. Az elnevezés onnan fakad, hogy az elsõ rotor oldallapjai nekem egy teknõsfejre hasonlítanak :-). No meg annyi hüllõállat után, mint T-Rex és Raptor, folytatom a sort én is egy hüllõvel. 2006 november elején el is kezdtem a tervezést. Elõször a fõbb alkatrészeket rajzoltam meg, majd szépen sorjában minden. Nagyon élveztem a tervezést, ahogy fokozatosan kialakult a váz formája, ahogy elhelyezhettem a megálmodott alkatrészeket. Nagyon sok órát töltöttem a tervezéssel, megosztva az idõt a helikopterszervizzel.

A helikoptert igyekeztem úgy tervezni, hogy a lehetõ legkevesebb alkatrészt kelljen elkészíteni hozzá, ez a tervezést olcsóbbá teszi. Szerencsére barátaim mellém álltak, külön köszönet Keszter Gyuri barátomnak, aki a forgácsolási munkákat végezte, meglehetõsen rövid határidõvel, és precízitással. Köszönet Kincses Ottónak is, aki a CNC-vel készített alkatrészeket, továbbá Püschl Péternek, aki szintén önzetlen munkájával segítette a projektet. A további hiányzó alkatrészeket, mint említettem megvásároltam. A helikopter váza egy 20*20-as zártszelvény alumínium, illetve az elsõ és a hátsó rotortengely csapágyakat pedig 1,5 mm-es üvegszálas lemezek tartják. A nyersanyagokat Praktikerben illetve egy elektromos alkatrészboltban szereztem be alacsony áron. A heli felépítése végtelenül egyszerû, mondhatnám alacsony költségvetésû.

A modell mint a képeken is látható a fõtartó vázra épül, elöl és hátul is a két lap közözött két-két csapágyat tartalmaz amik a rotortengelyeket tartják, illetve itt helyezkednek el a meghajtó fogaskerekek is. A két rotor között egy három helyen csapágyazott alumínium kardán áthajtás van, ami egyben szinkronizálja is az egymástól 90 fokra elfordított lapátokat. Az elsõ lapok között találhatjuk a 150 fogas szabadonfutós T-rexbe való fõfogaskereket, amit a lapokon kívül egy motor hajt meg. A motor jelenleg egy AXI2820-10-es típus, 27 fogú fogaskerékkel. Így jön ki a tervezett 2400-as rotorfordulat 3 cella mellett. Jelenleg egy Jeti Advance 40 szabályzót használok. Tervezem, hogy átállok a 4 cellás mûködtetésre, de akkor szabályzót is és motoron a fogaskereket is le kell cserélnem, a megfelelõ rotorfordulathoz.

A TERVEZÉS

Miután összeállt a nagy része fejben a helimodellnek, és tudtam, hogy mit is akarok pontosan, elkezdtem az alkatrészek megrajzolását. Ez úgy megy, hogy azokat az alkatrészeket, amik már meg vannak, nagyon pontosan le kellett rajzolni, beméretezni. Viszont, azokat az alkatrészeket, amiket gyártani kell szabadon méretezhettem, már csak a fantáziám szabott határt a formájának. Persze, arra is kellett gondolnom, hogy egyszerûen lehessen legyártani, ehhez nagyjából ismerni kell a gyártási folyamatokat is.

Miután megrajzoltam a kb. 30 különálló alkatrészt, el kezdtem összeilleszteni az egységeket. Lassan körvonalazódni látszott a heli alakja.

Amikor megnyugtatóan összeállt az egész szerkezet, elkezdtük a munkálatokat. Legelõször a vázat készítettük el, illetve a csapágyházakat. A központi aluváz 3 csapágyházat tartalmaz, amiben 5x11x4-es csapágyak foglalnak helyet. Elkészültek a távtartók is, ebbe belefúrtam az M2-es meneteket. Idõközben a netrõl megrendeltem a T-Rex mintájú rotorfejeket. T-rex nagy fogaskereket már korábban beszereztem, a hozzá való szabadonfutóval, illetve a szabadonfutó tengellyel. A rotortengelyeket szintén le kellett gyártani. Folyamatosan készültek az alkatrészek, majd egyszercsak meglett minden, ekkor belekezdtem a tényleges modell építésébe.

A MECHANIKA

A fenti képen látható, a géphez szükséges alkatrész mennyiség. Itt még nem voltak meg a csavarok, M2x6 mm-es csavarból 50 db szükséges, és további 10 db. M2*8-as méretû. A heli elejét és hátulját két üvegszálas lap tartja, ami nem más, mint nyáklemez, amit marógéppel vágtunk ki. A fölösleges rézfóliát maratószerrel eltávolítottam. Mivel minden CNC gépekkel készült, ezért a furatok illeszkedtek, könnyû volt összeszerelni a gépet. Természetesen a szerelési sorrendet most nekem kellett kitalálnom, ugyanis az összeszerelési útmutatót valahol elhagytam ;-)

Sajnos, ahhoz nem volt türelmem, hogy minden egyes munkafázisról fotót készítsek, de a fõbb mozzanatokat rögzítettem. Elõször a hátsó rotorhoz tartozó egységet szereltem össze. A csapágyak bekerültek a csapágyházba, aztán azokat felcsavaroztam az oldalfalra. Utána a rotortengelyt kellett behelyezni úgy, hogy közben a meghajtó fogaskereket is rá kellett húzni. A szervókat most kellett beszerelni, mert 20 mm a két oldalfal között a távolság, így a két lap összeszorítása után már nem lehet a szervót betenni. Így könnyebb is volt a szervókat rögzíteni. Az imbolygótárcsa vezetõjét is be kellett rögzíteni, és a távtartókat is az egyik laphoz. A lapok összeszerelésekor az ekkor már készre szerelt központi aluvázat is be kellett illeszteni, mert a meghajtó fogaskerék szélesebb, mint a hátsó rotortartó váz, utólag nem lehetett volna. most már csak rögzíteni kellett a lapokat. Még a vázra ekkor csak ideiglenesen volt rögzítve, a kardánhajtás fogaskerék hézagait még be kell állítani. ráillesztettem a rotorfejet, és elég jól nézett ki a dolog. Természetesen, mint mindig, itt is kötelezõ a csavarrögzítõ használata, mivel fémbe hajtottam be a csavarokat. Ezek pedig köztudott, hogy a rezgéstõl kilazulhatnak. A Loctite 243-as csavarrögzítõt használom a modellek szervizelésekor. Elõzetesen amikor megérkeztek a rotorfejek, azokat is szétszedtem alkatrészeire, azután mindent becsavarrögzítõzve újra összeraktam. Mivel a hátsó rotor az óramutató járásával ellentétesen forog, ezért a hátsó rotorfejet, hm... ellentétes "polaritással kellett összerakni. Na, mit is jelent ez? a T-rex rotorfeje alapesetben jobbra forgó, a rotorbefogók hátulról kapják a vezérlést. Nekem a hátsó fejet úgy kellett összeraknom, hogy ha az balra forog, akkor is hátulról kapják a rotorbefogók a vezérlést. Itt mindjárt egy kis problémába is ütköztem, mert a rotorfejben a felsõ mixerkar nem szimmetrikus. Ezeket a rudazatok újraméretezésével tudtam kompenzálni, azokat is le kellett gyártani. Miután elkészítettem a hátsó szekciót, következhetett az elsõ rotor körüli lapok beszerelése. Hasonlóan a hátsóhoz, elõször a szervókat, majd a csapágyházakat a rotortengellyel és a fogaskerekekkel, és a távtartókat kellett felerõsíteni.

Hamarosan el is készült a helikopter váza. Az elülsõ váz felerõsítõ csavarjai tartják a motortartó konzolt is. Ide felkerült a motor is a szabályzót pedig a fõtartóhoz rögzítettem. Felkerült a rotorfej is a helyére, azután pedig beállítottam a kúpkerekek hézagait, majd az oldallapokat a M3-as csavarokkal önzáró anyák segítségével lerögzítettem.

AZ ELEKTRONIKA

Miután kigyönyrködtem magam a mûvemben, a következõ napok az elektronika összeállításával teltek. Pontosabban, a meglévõ elektronikai eszközök elhelyezésének a megtervezésével. Itt el is érkeztünk egy sarkallatos ponthoz, ugyanis a jelenlegi távirányítók egyike sem képes elvezérelni ezt a fajta helikoptert ebben a kiépítésben. Itt ugyanis 6 darab szervót kell irányítani, amik elöl és hátul is 120 fokos elrendezésben vannak. Így szükség volt egy tandem helikopter vezérlõ áramkörre. Ezt szerencsére a neten barangolva felfedeztem, megvásároltam, így egy normál heli mixes rádióval is lehet irányítani. Ugyanis, minden mixet az elektronika végez, amit USB porton kersztül lehet programozni, egy mellékelt szoftver segítségével. Itt lehet beállítani a szervó reverzeket, a szervókitéréseket, a funkciók kitéréseit irányát és a különbözõ, a repüléshez szükséges mixeket. Természetesen a mixek be-, kikapcsolhatók, illetve százalékosan beállíthatók a mértékük. A tandem helikoptert ugyan úgy kell irányítani, mint egy normál elrendezésû helit, csak a megvalósítás különbözik teljesen a hagyományos gépekétõl. Nézzük csak meg, hogyan is lehet megoldani az irányítás.

Ha egy normál helikopterrel, csûrõ, vagy magassági irányváltást szeretnénk, akkor egyszerûen a rotortengelyen lévõ imbolygótárcsát a megfelelõ szervókkal a megfelelõ irányba döntjük, és a gép végrehajtja az utasítást. Oldalkormányozáshoz a faroklégcsavar állásszögén kell változtatni, és azonnal elfordul a helikopter. A magasság változtatáshoz egyszerûen le-föl állítjuk az imbolygótárcsát, és a kollektív állászög mértékének függvényében sûlyed, vagy emelkedik a helikopter. A tandem esetében alapjaiban más eljárás szükséges. A legegyszerûbb mozgása a tandem helikopternek, ha csõrõ irányba akarjuk mozgatni. Ekkor a vezérlõ elektronikán keresztül mindkét rotorfej imbolygótárcsáját elfordítjuk jobbra-balra. Ez tényleg egyszerûnek tûnik. Következik az oldalkormány. Ezt úgy valósíthatjuk meg, hogy az elülsõ rotorfejen lévõ imbolygótárcsát az egyik irányba, a hátsó rotorfejen lévõ imbolygót pedig ellenkezõ irányba döntjük. Ekkor a tandem helikopter a súlypontja körül fog elfordulni. A kollektív szabályozás szintén nem nagy ügy, ha emelkedni akarunk, mindkét rotorkörön emeljük az imbolygókat, azaz az állászögeket, a heli emelkedik, sûlyedéshez pedig csökkentjük az állásszögeket. Marad a végére a legbonyolultabb a magassági megoldása. No itt a programozónak fájhatott a feje, mire megírta az algoritmust :-) Ha elõre akarunk haladni a helivel, vagy le akarjuk bólintani a heli elejét, akkor egy sor mixre lesz szükségünk. Még pedig 3-ra. Az egyik mix, maga a két imbolygótárcsa elõre döntése, majd a differenciál kollektív, és végül egy farok kompenzálás. Uff, ez így bonyolultnak tûnik. Az érthetõ, ha elõre akarunk haladni, megdöntjük mindkét tárcsát. Mivel nagy a rotorfelület, a heli kb nem fog semmit csinálni, vagy pedig nagyon lassan reagál. Ezért differenciál kollektívet kell alkalmaznunk, ami azt jelenti, hogy ha elõre akarunk haladni, az imbolygókat megdöntjük elõre, és erre még rámixeljük azt, hogy az elsõ imbolygót kicsit leengedjük, a hátsót kicsit megemeljük, azaz a rotorkörök kollektívjét differenciáltan mozgatjuk. Ettõl megbillen a haladási irányba a heli, és elindul. Hoppácska! Mit is mondtunk a tandem helirõl? Azért nem kell faroklégcsavar, mert az ellentétesen forgó rotorok kioltják egymás forgatónyomatékát. A forgatónyomaték, mivel hogy azonos fordulaton mennek a rotorok, csak az állásszögektõl függ. Na ez az, a magassági kormányzással fel is borítottuk a nyomatékegyensúlyt. Ezért ötletesen a programozó gyártott egy mixet, ami a differenciál kollektív függvényében egy kis kompenzáló oldalkormányt is bekever. Mondhatnánk, hogy van giroszkóp is a világon, de a tapasztalat az, hogy a giró egy "post" utólagos beavatkozás, akkor miért ne avatkoznánk be inkább elõre, megelõzve a bajt. Ilyenkor az oldalkormányon lévõ girónak is könnyebb a dolga. Olyasmi ez, mint régebben a hagyományos girókon a REVO mix, ott is elõre segítettünk a girónak.

Apropó giró. Igen, 2 db. giroszkóp szükséges, egyik erre a bizonyos differenciál kollektíves magassági kormányzáshoz, illetve a farok tartásához, vagyis az oldalkormányhoz...

2007.01.27.

Tegnap megint megröptettem a gépmadarat. Sajnos a röptetés szó most egy kicsit túlzás, de azért a levegõben volt a szerkezet kontrollálható, kézben tartható. Az történt, hogy a T-Rex féle imbolygó széttekeredett, és egy kicsit "lehuppant" a gép :-)

Az imbolygó felsõ része, ami forog, ötletesen két félbõl áll, ami menettel rögzül egymáshoz... A képen látható, ezek között van a gömb tartó fehér mûanyag izé, abban van az imbolygó gömbje.

Olvastam, hogy az imbolygó a trexen szét szokott esni, nem tudom, hogy errõl a szétesésrõl volt-e ott szó. Mert, hogy az elve miatt nem kéne neki. Az imbolygó belsõ része a csapágyhoz peremezve van alul, ez nem látható a képeken. Az a része, ahol a belsõ rész gömjei vannak, szokatlanul, egy külön egység, ami menettel rögzül a belsõ alsó részhez. Alapesetben a T-rexek jobbra forognak, így a menet mindig jobban-jobban meg akar szorulni, nem látok problémát, fõleg, ha gyárilag meg is lenne ragasztva. Talán, mintha nyomokban lenne, de szerintem spórolt a kínai. És ami nálam a fõ problémát okozta, hogy a hátsó rotorom visszafelé, azaz balra forog, és ez a menetet kifelé tekeri. Meg kell oldanom, hogy ez ne fordulhasson elõ többé, a tisztán menetrögzítõs megoldás talán jó, de nem bízom benne. Ezért, mint a képeken ahogy látható, teljesen összetekert állapotban sugár irányban megfúrtam a két felület találkozásánál az imbolygó felsõ részét. M2-es menetet fúrtam bele, majd kitisztítottam a forgácsoktól az imbolygót.

Utána visszaraktam az imbolygó belsõ gömjét, berögzítõztem a menetet, összecsavartam, majd egy, az SJM-bõl ismert minipici hernyót tekertem bele. Ezt is berögzítõztem, mint egy ék, úgy tartja az imbolygót, hogy ne tudjon széttekeredni. Az elsõ imbolygót is megnézem, de azt csak szimplán rögzítõzni fogom, azzal nem lesz gond.

A heli egész jól megúszta, mindkét hátsó rotor éppen, hogy csak leért látszik a felületén némi horzsolás, szerencsém volt vele. Viszont, hogy milyen nagy erõk lépnek itt föl, mindkét kereszttengely elgörbült ami a rotorlapát befogókat tartja össze, bár csak éppen észlelhetõen. Ezeket mindig, mindenképp cserélni kell, csúnya remerés okozója lehet egy éppencsak elgörbült kereszttengely. Látható, a videó vége felé, hogy a heli el kezd emelkedni. No az nem én voltam. Az imbolygó amikor szétesett, a felsõ rész valószínû úgy maradt, és adott állászöget a rotoroknak. Én eresztettem visszafelé a kollektívet, de a heli csak emelkedett. Gyanítom, a magassági giró érzékelte, hogy elengedem a kollektívet, és mivel a hátsónak volt + állásszöge, ezért elõre akart bukni. A giró viszont szépen csinálta a dolgát, és ezzel arányosan húzta föl az elejét. Ezért kezdett a heli emelkedni. Kijavítottam az imbolygót, kicserélem a kereszttengelyeket, és folytatom a beröptetést. Arra a pár másodpercre, amíg a levegõben volt, úgy éreztem, irányítható, azt csinálja, amit kormányoztam. Közben megérkezett az új motortartó is, ami kimerevíti az elejét a gépnek, bár most az egészen jól mûködik. Nem akarnak megugrani a fogaskerekek.

Az akkut, ami most egy 2200 mAh-s 3s1p, közvetlenül a tesztelés elõtt töltöttük, a teszt után visszatettem a töltõre, és 195 mAh-t tudtam visszatölteni. A videón a gép bár nem nagy terheléssel, és nem folyamatosan, kb. 30-40 másodpercet lehetett lebegõs fordulaton. Ebbõl azt következtetem, hogy 5-6 percet talán fog tudni. De majd meglátjuk, ha végre "összeérnek" az alkatrészek :-) 2. próbálkozás (2 MB) videó!

2007.02.07.

Tegnap a beröptetések napja volt, Mojzes Józsi barátunknál töltöttük a napot. Berepülésre került egy motorcserés Raptor 50-es és az elsõ sikeres beröptetés után a módosított áttételekkel a Raptor 90 SE. Továbbá, egy frissen összeállított miniTitán és ami számomra a legkedvesebb, a saját fejlesztésû, tervezésû, és építésû ramo Turtle elektromos tandem helikopter. Készült is videó errõl a startról, idõhiány miatt most nem tudtuk folytatni a mûveletet. A ramo Turtle videó innen tölthetõ le.

Áron barátom volt a pilóta, én meg csak izgultam :-) A videón látható, hallható, hogy a Turtle repül, kézben tartható. Áron, a berepülésre szerintem kinyitotta az összes érzékét, és szenzációsan beállította, le a kalappal, ahogyan finomhangolta a gépet. Ha majd egyszer végre már jó idõ lesz,és nem kell ázni fázni, akkor lesz igazán végleges a finomhangolás. A TH2 elektronikában 20 pontban lehet állítani a paramétereket, USB-n keresztül számítógéppel. Ehhez persze sok idõ és nyugodt körülmények kellenek.

2007.02.10.

Tegnap, péntek este volt megint egy kis örjöngés Benzoo barátunk jóvoltából, a cégénél a mélygarázsban csapattunk. Az elsõ startról készült egy videó (21,5 MB wmv) is.
A hely nekem csak lebegésre volt elég, de meleg, világos, szélcsendes és ez mindennél többet ér így télviz idején. Köszi ezúttal is Benzoo! A tandemet most csak röptettem, idõ nem nagyon volt a finomítgatásokra, kb. az elõzõ röptetés Áron által beállított értékekkel emelkedtem fel. Azaz, jut eszembe, az érzékeny DCP-t (differenciál kollektív pitch) értékét 12%-ról 6%-ra csökkentettem, illetve a magassági kormányzást 30%-ról 25%-ra. De még így is túl határozottnak tûnik a bólintás, nagyon pici mozdulatokkal szabad vezetni. Expo most -60%-on van. Az oldalkormányon most rajta volt headlock, késõbb levettem, és sokkal jobban fordult a gép, HL-lel gyakorlatilag nem nagyon akart elfordulni. Voltak olyan másodpercek, ahol egyáltalán nem kellett korrigálni lebegés közben, a girók egy helyben tartották a gépet. Szóval nagy élmény, és ahogyan Áron leírta, külön meg kell tanulni látni a gépet, A sok rotorkör, a hosszú váz, furcsa a normál elrendezésû helik után. A hangja félelmetes volt, egyszerre visított és volt egy berregõ hang is, ami gondolom a rotorkörök találkozásánál keletkezik. Nagy élmény volt, alig várom, hogy kipróbáljam. A gép több mint stabil, néha olyan érzésem volt, hogy odaszögezték a levegõbe :-) A mostani konfiguráció kb. 1200 gramm, 2200-as quantum power akkuról ment, tisztán 7 percet volt a levegõben... Szerintem egyenletes repüléssel amikor folyamatosan mozog a gép, ez még több is lehet. Az állásszögek kereken 0-10 fokig mennek. A ciklikus állásszögek 6 fokot tudnak.

Még nem beszéltem az elektronikáról. A lelke a helinek, a TH2-es kontroller, ami a két rotorfej CCPM mixelését foga össze. A vevõ a csûrõ és a kollektív csatornája direktben, a magassági és az oldalkormány egy-egy GY401-es girón keresztül kapcsolódik a kontrollerhez. A motor egy AXI 2820-10 és ey 40A-es Jeti Advance40 vezérli. A szabályzó megy a vevõbe, ami jelenleg egy 8 csatornás Futaba dual conversion FM vevõ. Itt jön egy kis csavar a dologban. Mivel a Jeti szabályzó BEC áramköre kevés lenne a 6 db szervó, a vevõ, a kontroller és a két giró ellátásához, ezért kiheréltem két semmire nem jó align 35A-es kontrollert, azaz leforrasztottam róluk a motorhoz menõ vezetékeket és egyszerûen párhuzamosan forrasztottam a kimenetüket. Így kaptam egy 4 A-es BEC áramkört, ami teljesen analog, nem kapcsoló üzemû. Újrafóliáztam õket, és a hûtõfelületüknél a vázhoz erõsítettem. Így a hûtésük is megoldódott. Errõl a tápról járnak a szervók. A kontrollerbõl így összesen 2*3 vezeték jön a szervókhoz. természetesen a motor szabályzó vezetékébe beiktattam egy Futaba zavarszûrõt. A motor áttételezését úgy méreteztük, hogy 2400-as üzemi fordulatot kapjunk.

2007.02.16.

Tegnap sikerült megint egy kis idõt fordítani a heli röptetésére. Sajna a technika ördöge megint beleszólt a heli röptetés élvezetének kiteljesedésébe, történt ugyanis, hogy a lipót akku, amit használni akartam egy kicsit megbetegedett :-( Feldugtam a töltõre, hogy töltõdjön (milyen meglepõ) és a buta automata töltõ lemerült 4 cellásnak ismerte meg a 3 cellást. Mire letöltöttem a netrõl a töltõ kezelési leírását, már lufiba ment át... Melegedett is szép rendesen. Na idõközben szépen le is eresztett a lufizás, nem volt technokol szaga, rátettem a helire, de kapacitása úgy tûnik elszállt :-( Még egy próba, és nem erõltetem tovább, valamelyik használt akkubegyûjtõ helyen végzi rövid pályafutását. Minden esetre tanulság, figyeljünk a lipo akkukra, meg az automata töltõkre!

A repülés viszont fenomenális volt. Az elektronika gyártójával email kapcsolatban vagyok, így a megoldásokat problémákat megosztom vele. Kétféle képpen lehet a tandem elektronikát használni, azaz, vagy a magassági csatorna vezérli a DCP-t (differenciál kollektív pitch) vagy pedig egy PMIX-ben beállított mixelés pl. az 5-ös csatornán. A magassági giró, ami HL-ben mûködik, az elsõ esetben a 2-es csatornára van kötve, így a magassági vezérlést, és a DCP-t is korrigálja. Ezzel a beállítással repült Áron is, és én is eddig. Úgy éreztük, hogy a DCP túl érzékeny, -60% expo, és letekert ATV mellett is. A giró jól fogta, tartotta, de ha belenyúltunk, akkor nagyon határozott volt a bólintás.
Nos Joe-val való egyeztetés után, és látva, hogy milyen jól repül az õ modellje, azt tanácsolta, hogy a második megoldást válasszam, egy mixben mixeljem össze a 2-es csatornához az 5-ös csatornát, 50-50%-ban. A magassági giró pedig csak a DCP azaz az 5-ös csatornán legyen. A magassági, csûrõ és az oldalkormány kitéréseket az elektronikában hagyjam 50%-on. Iszonyatosan nagy lett a különbség!!! Egyszerûen úgy lehet irányítani, mint a hagyományos helimodellt. Nagyon örültem az eredménynek, és ez tovább inspirál, hogy folytassam ezt a projektet. Tegnap is készült egy rövid videó, amin kényelmesen mocorgok a helivel, elõre hátra lebegésben. A vége felé annyira sikerült kitrimmelnem, hogy a helit úgy fel tudtam emelni, hogy csak kollektívet használtam, a ciklikusokhoz hozzá se kellett nyúlni.
A videó itt letölthetõ, megtekinthetõ.